Ha jól sejtem nem én vagyok az egyetlen, akit ez a téma érdekel. Nagyon sokan hallottak már történeteket arról, hogyan is alakult ki a triál, kik voltak az első triálosok, merre is található e nagyszerű sportunk bölcsője. És ettől elválaszthatatlanul az eszköz, egy teljesen új, addig nem létező kerékpár megalkotása. Ami még a teljességhez hiányzik: mindezt hivatalos keretekbe helyezni: értem ez alatt a szabályok létrehozását, plusz a szövetségi rendszerek felállítását mind országos mind nemzetközi szinten.

Pár évvel ezelőtt sokszor lehetett hallani valami olyasmit, hogy a triál az egykori Csehszlovákiában alakult ki. Nos ez ebben a formában nem helytálló, e hipotézis alapja talán az, hogy abban az országban a triál már a kezdetektől jelen volt, és jól ismert versenyzőik voltak - és vannak is. Hasonló a helyzet Hans Rey esetében is, aki kétség kívül a leghíresebb triálos címet mondhatja magáénak, és munkája, bemutatói nélkül sok ember el sem kezdte volna a triált.

Bár jól tudott, hogy a triál nem egy régi sport, számomra is meglepő volt, hogy mindössze 20 évnyi múltat tudhat maga mögött. Magát a történetet magam is pár hónapja hallottam először, mikor Barcelonai utam során volt szerencsém látogatást tenni a MONTY gyárban, és megismerkedni az azt vezető csoporttal és igazgatójával Mr. Pedre Pi - vel. Igen, igen. A helyre, ahonnan a BikeTrial elindult, már választ is kaptunk. De vajon ki lehet az a Mr. Pedre Pi? Nos, a Pi a vezetéknév ismerős lehet azoknak, akik nagyobb ismerettel rendelkeznek külföldi versenyzők névsorát illetően, ők bizonyára összefüggésbe is hozták Ot Pi nevével, aki nyolcszoros BIU világbajnok, és 3 világrekordot tudhat magáénak. Gondolom, már kitaláltátok, az egybeesés nem véletlen. Mr. Pedre Pi az édesapja Ot Pi-nek. És hogy ez miért fontos? Miután a Monty- gyárat megmutatták ebédelni mentünk Pedre Pi-vel, a feleségével, Ot Pivel és néhány más vezetővel. Ekkor került szóba a kérdés, mire a papa nem kis örömére belefogott a storyba. Mr. Pedre Pi sok-sok évvel ezelőtt a Montesa csapat színeiben triálozott, csakhogy motorral. Gondolom nem lep meg senkit, Ő is világbajnok volt. Mikor Ot 7 éves lett, a szülők úgy vélték, folytathatná a családi sportot, de mivel még kicsi volt a motorhoz arra gondoltak, addig is elkezdhetné egy bringával. Ne felejtsük el, mindez úgy 20 évvel ezelőtt történik. Végigjárta a kerékpárboltokat Barcelonában és környékén, de érdekes módon sehol sem lehetett kapni triálbiciklit. Sőt, még alkatrészeket sem. Főszereplőnknek pedig mindenáron szüksége volt egy triálgépre. És hogy mi a megoldás? Ebben a helyzetben Mr. Pedre Pi úgy érezte, rajta a sor, és belekezdett az alkatrészek gyártásába. Ekkor még csak egy biciklinyit tervezett. Az első lépésben a Montesa akkori vezetőjével tárgyalt és kért segítséget tőle. Anyagi támogatást nem kapott, de a rendelkezésére bocsátottak minden szerszámot és anyagot, ami a Montesánál fellelhető volt. Ettől kezdve felgyorsultak az események, és hamarosan elkészült Ot Pi személyre szabott 20” -os gépe. Két éven belül már üzemelt a Monty, ami 2003 december 12-én lett 20 éves. Ma már minden fajta kerékpárt gyártanak, de a tervezés csúcsán természetesen a triálgépek állnak.

Az első dolog, amit Ot meg tudott csinálni a következő volt: A házukban volt egy szűk sarok, amiben csak úgy tudott megfordulni a bringával, hogy eleinte letette a lábát. Aztán egyszer, mikor ismét ehhez a sarokhoz ért lefékezett, és arrébb rakta kb. 20-30 centivel az első kerekét. Ez pont elég volt ahhoz, hogy lábletétel nélkül megfordulhasson. A következő lépésben egy padkára tanult meg felmenni. És hogy most hol tart Ot Pi, az első triálos? Egyrészt a Montynál dolgozik egy keveset, de szívesebben van a saját boltjában, a belvárosban. 2 évvel ezelőtt világbajnok lett mindkét (20” és 26”) kategóriában, azóta szinte csak a 26-ossal megy, és még 20 év után is sorra nyeri a versenyeket.

Remélem sikerült egy kis érdekes olvasnivalót kínálni az arra kíváncsiaknak. Amint látod, a triál nem feltétlenül 1-2 év alatt elsajátítható sport, legalábbis világviszonylatban. Ezt természetesen szerencsésnek kell értékelnünk, mivel csakis így emelkedhet a többi sportoló szemében is egyenértékű sporttá. Hiszen 20 év alatt ez a fő cél vezérelt minden versenyzőt, és mi is ezért harcolunk napjainkban Magyarországon. Ez az utolsó bekezdés már 2004 novemberében csatlakozott a cikkhez. Itt áldoznék néhány sort kis országunkra is. Az utóbbi években öröm volt látni, hogy évről évre duplázódik meg a versenyzők száma, és egyre gyarapszik a lelkes kezdők tábora is. Persze ahogy minden kezdet nehéz, a triálban sem volt ez másképp. Lassan már a 3-ik generáció lép -hogy is mondhattam ilyet- ugrik a szekciókra, egyre jobb bringákkal, minduntalan megújuló dinamizmussal, és kitartással.

És hogy mi honnan indultunk? Hogyan és kikkel kezdődött a triál Magyarországon? A cikk befejezéséül egy Magyar triál történeti áttekintés: a kezdetektől napjainkig.

Az első verseny:

Kékes-tető - A legeslegelső triálverseny, a MMTBSZ szervezte

(Zsiga, Szili, Egér) - egy pár név az amúgy sem túl hosszú nevezők névsorából.

Miskolc: Ezen Örs már majdnem indult.

Március: Interwheel - Kaiser Tomi és Örs első versenye (?), itt indult még Tóth Geri is, Balázs Peti itt még csak nézőként volt jelen, csak hogy említsek pár nevet a mostani csapatból is.

Július: Balatonboglár

Április: Zebegény - egy mérföldkő: itt dőlt el, ki melyik kategóriában indulhat ezután, mikor is a mezőny 8 elitesre, és a maradék hobbysták táborára szakadt. Az első kupafutam Magyarországon.

Ebben az évben is volt Interwheel, Balatonkenese, Balatonalmádi, Nagykovácsi, és hogy történetünk vezérszála homályba ne vésszen, az első verseny, ahol egy külföldi versenyző is részt vett:

Május 02.: Csillebérc - Stefan Pcola: Szlovákia. Az első helyezettre lehet tippelni. Mögötte végeztek: Örs, Kecskés Szili, Kaiser Tomi, Tóth Geri, és még sokan mások.

Ez az év sem múlt el eseménytelenül. Bizony, van új a Nap alatt.

A Zánkán, Orfűn, Nagykovácsiban, és a Hármashatárhegyen rendezett OB-n túl a honi triál történetében először az AVORIAZban megrendezett Világbajnokságon is indult 3 magyar versenyzőnk. Ők név szerint: Kaiser Tomi, Szabó Örs, Tóth Geri.

Mostanra már beindult a dolog, volt itt kupafutam, VB, OB, itthon 8 versennyel zárult az év.

Ez az első kőfejtős verseny éve Dunabogdányban, és ekkor látta Örs és Tomi először Vincent Hermance-ot, a Junior dobogó 3. helyére lépni. (én is ebben az évben voltam életem első triálversenyén, helyezés: utolsó….)

Új fejezetet írunk a triál történetében, addig nem látott színvonal, verseny, pályák (ezek néhol túl jók is lettek, üdv Sanyinak! ), díjazás, és több, mint 70-fős nevezési lap!!! Hihetetlen, de ez kb. 300%-az előző évi átlagnak. A lendület megtörés nélkül sodorta magával a kupafutamokat, Miskolcon először indultak Stefánék, és talán Leskó Józsi és Szloboda Imi is ebben az évben tűntek fel, vagy inkább tűntek kiJ …

június 23-24: EB Welsben, a Magyar csapat: Balázs Peti, Czibere Gyuszi, Kaiser Tomi, Szabó Örs.

Aug. 11-én az OB-t szétmosta az eső az alsóörsi kőfejtőben, ahol a flexhez szükséges áramért az elit mezőny a helyi büféssel majdnem ökölre ment….De a verseny jó volt, és ez a lényeg.

Győrrel kezdünk, ahol szokás szerint idén is esett a hó, eső, fújt a szél, és sütött a nap, és 3 méteres szekciók tornyosultak a földből, vasból és puha betonból-egyszóval minden adott volt egy jó versenyhez….

Szintén másodszor volt Sportsziget, Visegrád, Szeged, Debrecen – ezek a versenyek már szinte automatikusan benne vannak a versenynaptárban ebben, és a következő években is. Világbajnokság Kaprunban, OB Törökbálinton, (Örs törött bokával egy Graz – i verseny után) a Blaskó Árpi korszak utolsó, sajnos nem túl fényes versenye. Aki nem ismerné őt: nagyon sokat tett a sportért, mind energiában, mind forintban, az első években. Nélküle valószínűleg nem tartanánk itt, elég sokat adott a triálba, aztán valahogy szép lassan eltűnt a sport mellől, néhol kétes ügyeket és helyzetet hagyva maga után.

Rengeteg verseny, ha jól számoltam 15-17 db, szerte az országban. Szeged, Győr, Nagykovácsi, Debrecen, Tarcal, Miskolc, Hárshegy, Bókay-kert, Kőérberek, ahol indult a lengyel Rafal Kumorowsky és Pawel Reczek is, Converse hangár, Debrecen-csarnok. az egész évet sikerült lefedni, és megszűnt a téli holtszezon is! Nagy előrelépés, hogy páran önállóan is szerveztek versenyeket, melyekért külön tiszteletem azok megvalósítóinak, Baricz Lórynak és Kaiser Tominak, nameg volt egy verseny Tarcalon is:). Luganoban VB, Garzban EB.

Igen, megérkeztünk. A triál már nem az aminek indult, a versenyek egyre jobban kinövik a rájuk szabott kereteket, 17 verseny, sok régi és pár új helyszínen, nyári és téli, fedett és nyitott versenyek, Helyszínek, melyek hagyománnyá és legendává váltak. VB, EB, minden, ami a sportnak kellhet. Viszont szomorúan kellett tapasztalnom az egyre nagyobb széthúzást és ellenségeskedés a sportban. De őszintén remélem, ahogy a történelem mozgatói a háborúk, úgy eszerint a mi sportunkban is a haladás rejtett kezdőszálait leplezik e színfalak mögül néha-néha nyomaikban előtörő viszályok.

Aki ismerte tudja, hozzám nagyon közel állt. Sajnos kevesebben lettünk egy nagyon jószívű, becsületes, és sok versenyen mókamesterként feltűnő triálossal. Laskai Imre - vagy becenevén Túrkeve (24) emlékére.

Mivel egy sikersztorit nem illik befejezés nélkül koloncul dobni a nagyérdemű elé, így lássuk is, miként képzelhető el egy lehetséges jövő a sportnak:

Beléptünk a magyarországi triál sport 3. fejezetébe. Az első teljesen hivatalos, UCI szabályzatot 100%-ban betartó verseny egy napsütéses, meleg áprilisi napon Debrecenben. 20” és 26” Junior és Elite kategóriákkal, valamint egy ötödik, versenysporton kívüli kategóriával. Sokaknak tetszett az új rendszer, de hamarosan mindenki belátta, hogy ez a sport fejlődésének leggyorsabb, még ha nem is legsimább útja.